Játékokról nem írtunk még, hát ennek is eljött az ideje. Feltételezem, hogy mindenki hallott már a Resident Evil szériáról, de azért megpróbálom nagyon röviden összefoglalni az alapszituációt: Néhány tudós véletlenül agyatlan élőhalottá változtatja a fél emberiséget, akiknek eltökélt szándéka a másik felet megenni reggelire. A vírust még nem sikerült megfékezni, de ez nem jelenthet problémát, ha olyanok dolgoznak az ügyön, mint az első részből ismerős Chris és újdonsült társa, Sheva, akik annak ellenére, hogy leginkább egy halivúdi álompárra emlékeztetnek, előszeretettel csapják szét a zombihadakat. Fordulatokban bővelkedő afrikai kalandtúrájuk során régi és új ellenségekkel találják szemben magukat, miközben a Christ kísértő múlt darabkái is a helyükre kerülnek.

Az ötödik részben egészen új oldaláról mutatkozik be a Resident Evil. A misztikum helyett az akció kapja a főszerepet, így a legtöbb fejezet fényes nappal játszódik, és a nehézségi fokok közötti különbséget is többnyire csak a zombik mennyisége jelenti. Alapvetően három nehézségi fokozat van, de ha ügyesen játsszuk végig a legnehezebb szinten, akkor egy negyedik, még keményebb fokozat is elérhetővé válik. Nekem már amatőr szinten is gondjaim voltak a töltények beosztásával, bár ez leginkább az átlag 20 körüli fpsem számlájára írható. Nem mintha a játék gépigénye lenne túlságosan magas, így is közel max grafikán toltam, és különösebb nehézségek nélkül végeztem ki három nap alatt. A nálam ügyesebbek (vagyis mindenki) viszont ennek akár a töredéke alatt is végignyomhatják, de a rövid játékidő ne tántorítson el senkit; a RE5 még sokadszori végigjátszás után sem válik unalmassá. Rengeteg szolgáltatás ugyanis csak így válik elérhetővé, például zsír új kosztümökbe bújtathatjuk hőseinket, és még tökéletesebbre fejleszthetjük fegyvereinket, mivel ugyanazon tárgyakat beszerezhetjük újra és újra, amiket eladva jelentős bevételekre tehetünk szert.

A játék egyik legnagyobb erőssége a lenyűgöző grafika. A tájak csakúgy, mint a karakterek, kivételesen élethűre sikeredtek. Ez lehet az egyik titka annak, hogy még a világosban játszódó részek esetében is a frász kerülget, amikor egy oszladozó zombi rohan felénk láncfűrésszel a kezében.

,

És akkor itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy rátérjek a számtalan ellenfélre, akik Chris és Sheva dolgát igyekeznek megnehezíteni. A már jól ismert élőhalottakon kívül óriás-aligátorok, fura fejű kutyák és egyéb amorf teremtmények próbálnak kiharapni egy darabot hőseinkből. A kezdetben csövesekre emlékeztető fertőzöttek az idő folyamán egyre rondábbak lesznek, és a legtöbb hasonló témájú játéktól eltérően nem teljesen hülyék. Különböző fegyverekkel meg járművekkel rendelkeznek, és van pofájuk használni is őket.

Ami a fegyvereket illeti, mi sem panaszkodhatunk: a pisztolytól kezdve a sniperen át a rakétavetőig mindenféle gyilkolásra alkalmas eszközt bevethetünk a cél érdekében. Ezek közül párat a pályákon elrejtve találhatunk, de akár el is adhatjuk őket, vagy vehetünk másikat. Eleinte túl sok különböző fegyvert felesleges felhalmozni, eredményesebb, ha a már meglévőket fejlesztjük. A hozzájuk való töltényekhez ládák, hordók feltörésével juthatunk, de a halott zombiktól is cápázhatunk. A különböző eszközöket tetszés szerint cserélgethetjük egymás között, vagy ha csak később lesz rá szükség, betehetjük az Inventoryba.

Sajnos elérkeztünk a RE5 legnagyobb negatívumához: lövöldözés közben nem lehet mozogni (!). Bizony, vagy lősz, vagy futsz, de egyszerre a kettő nem megy. Ez így elég gagyin hangzik, de idővel meg lehet szokni, ráadásul nehezíti a játékot azáltal, hogy jóval átgondoltabb taktikára kötelez, eszetlen ámokfutás helyett.

Érdekes húzás a készítők részéről, ez nem vitás, de rengeteg okos megoldással kárpótolnak minket érte. Spórolhatunk például a lőszerrel úgy, hogy a zombit egyszer lábon lőjük, és amikor összegörnyed, odafutunk, majd a felvillanó akciógombot lenyomva egy Mortal Kombatos felütéssel hatástalaníthatjuk az ellent. De akár felmászhatunk magas épületekre is, hogy a létrát lerúgva kacaghassunk a hoppon maradt idiótákon.

A környezetünkben fellelhető tárgyakat leginkább a némi gondolkodást igénylő bossfightok során hasznosíthatjuk, ami szintén egy kellemes pontja a játéknak, csakúgy, mint a Tomb Raiderre emlékeztető barlangos rész.

Unatkozni még a rendkívül látványos átvezető animációk alatt sem fog senki, ugyanis aki egy fejezet befejezése után kényelmesen hátradől a székben, kezét felemelve a billentyűzetről, azt könnyen meglepetés érheti, mivel nem egyszer fordul elő, hogy egy hirtelen felvillanó gombot kell lenyomnunk a továbbjutás érdekében.

Váratlan elhalálozás esetén szerencsére nem kell újra meg újra végignéznünk ugyanazokat az animációkat, egy gombnyomással skippelhetjük őket. Ez főleg azért előnyös, mert a játék nem teszi lehetővé a tetszés szerinti mentést, helyette korrekt időközönként checkpointokat kapunk. Két pálya közötti töltés közben pedig Resident Evil történelmet olvasgathatunk.

Egyedül is kiváló szórakozás a RE5, hiszen a gép irányította Sheva nagy segítség, mert célozni is tud, és gyógyít is, ha kell, de igazán szorult helyzetekben nem mindig számíthatunk rá. Kisebb utasításokat adhatunk neki, de ez kimerül a „Gyere már” és a „Vedd fel a töltényt” szintű parancsokban. Előfordul például, hogy a továbbjutás érdekében összehangolt munkára van szükség. Erre kínál megoldást a kooperatív mód, ami lehetőséget nyújt, hogy egy haverral karöltve irtsuk a jónépet, vagy éppen a társunkat, ha az pofátlanul begyűjti előlünk a lőszereket. Élő partnerrel persze könnyebb a játék, de az ilyen húzások miatt jóval szórakoztatóbb is, én mindenkinek csak ajánlani tudom.

Az ötödik rész a régi Resident Evil játékok hangulatát bezárta a pincébe, de ez nem jelenti azt, hogy nem tett jót a vérfrissítés a franchise-nak. A magával ragadó történet és a lehengerlő látvány gondoskodik róla, hogy a furcsa irányítás ellenére is kellemes kikapcsolódást nyújtson a játék. Kooperatív módban pedig egyenesen függőséget okoz. 8/10