2004-ben Arany Málnára jelölték, és azóta is eléggé megoszlanak a vélemények a Texasi láncfűrészes mészárlás című, 1974-es film remake-jéről, én mégis azt mondom, hogy ne hallgassatok ezekre a rossz szájízű megjegyzésekre, mert ez egy nagyon is szórakoztató horror, amit egy-két évente simán újra elő lehet venni.

Fekete-fehér, áldokumentarista felvételekkel indít a film, de nem kell megijedni, nem sokáig marad ilyen. Ez csak afféle csőbe húzás a készítők részéről, hogy elhitessék a gyanútlan, naiv nézőkkel, hogy igaz történetet feldolgozó képsorokat látnak. Tény, hogy egy kevés köze akad azért a valósághoz, hiszen Bőrpofa karakterét egy Ed Gein nevű, kissé elborult emberről mintázták (akárcsak Hannibal Lectert), aki azzal szórakozott, hogy halottakat ásott ki a temetőből, majd a belőlük készített különféle díszítőelemekkel dekorálta ki a házát. Később azonban rájött, hogy frissebb alapanyaggal jobb dolgozni…

Bőrpofa tehát nem valami kedves fickó. A filmben meg egy láncfűrészt is a kezébe adtak a készítők, hogy még vadabb legyen a megjelenése. A történetről egyébként még erős túlzások árán sem lehetne azt állítani, hogy akár egy kicsit is bonyolult volna: Öt fiatal rátalál egy rémült, tetőtől talpig véres lányra, aki a szemük láttára végez magával. Miközben a helyi sheriffet próbálják megtalálni, ráeszmélnek, hogy az ördög játszóterére tévedtek, ahol Bőrpofa a hunyó.

Számos sablon megfordul a filmben, mint például az, hogy a főszereplő gond nélkül kinyit egy lakatot egy bicskával, vagy fél perc alatt beindít egy autót kulcs nélkül. Szerencsére a forgatókönyvírók (akik az eredeti, ’74-es változatot is írták) egyszerű, de elfogadható magyarázatot adnak az ilyen kérdésekre. Azt nem lehet mondani, hogy tökéletes munkát adtak ki a kezeik közül, mert sok kis idegesítő dolgot is tartalmaz a sztori, de ezeket különböző okokból könnyen el lehet nézni neki. Furcsa volt többek közt, hogy a kapafogú kisfiún kívül mindenki komplett őrült, akivel a fiatalok találkoznak, de a legjobban az zavart, hogy szinte minden szituációban a lehető legrosszabb döntést választották. Én például nem biztos, hogy a vágóhíd felé menekülnék, ha egy gyilkos üldözne, de végül is kit izgat, hogy Jessica Biel merre fut, ha vizes pólóban teszi azt.

A vérengzést tekintve nem esik túlzásokba a Texasi láncfűrészes. Néha egyenesen az arcunkba kapjuk a részleteket, de olyan is előfordul, hogy elsötétül a kép a gyilkos fegyver lesújtásának pillanatában. A díszletek undorítóak, de hatásosak; a fakó színvilággal és az ügyes fényképezéssel már az első percekben megteremtik a „nem lennék a helyükben” hangulatot. A gyors tempónak köszönhetően az érdeklődés nem lankad, a film végig izgalmas bír maradni, és szerencsére a befejezést sem rontották el erőltetett, folytatásért kiáltó fordulatokkal.

Nem tökéletes, de hangulatos és feszült film a Texasi láncfűrészes, ami a remake-ek között is kiemelkedő darab. Bátran merem ajánlani minden borzongásra vágyónak, aki még nem látta, de az újranézés is erősen ajánlott. Az ítélet pedig egy izmos 7/10.