Hatalmas bulik, csajok lenge öltözetben és egy álruhás sorozatgyilkos, aki vadászik rájuk. Nagyon kellemes tini-horrornak ígérkezett a Sorority Row, mert minden adva volt egy jó kis slasherhez, mégse tudtak vele mit kezdeni a készítők.

Már az első percekben kiderül, hogy egy „Tudom mit tettél tavaly nyáron”-klónnal van dolgunk. A Théta Pi nevű csajklub tagjai egy srácon akarnak bosszút állni, mert az megcsalta barátnőjét, de sajnos a tréfa balul sül el, és az egyik leányzó kerékkulccsal a mellkasában végzi. A hullát eltüntetik, aztán megfogadják, hogy senkinek sem beszélnek róla, majd ugrunk egyet az időben, és egy újabb bulin találjuk magunkat, ahol a csajszik rejtélyes mms-t kapnak, melyből kiderül, hogy valaki ismeri a titkukat, és ha ez még nem lenne elég, rövidesen vadászni kezd rájuk. Ehhez meg is van a maga eszköze. Na, mi lehet az? Hát persze, hogy egy kerékkulcs!

Minden szempontból a már jól kitaposott ösvényt követi a Sorority Row. Minimális eredetiséget és fantáziát is mellőzve sorakoztatja fel a műfaj kliséit, nem törődve logikával, se hitelességgel. A bakikról most nem beszélek többet, úgyis kiszúrják a szemét annak az elvetemült gézengúznak, aki óvva intésem ellenére is megnézi a filmet. Kiszámítható jelenetek tömkelege, valamint természetellenes emberi reakciók armadája váltogatják egymást egészen a megdöbbentő végkifejletig, ahol egyik fordulatot a másik után kapjuk az arcunka. Én itt már csak zavartan bámultam magam elé (a hajam nagy részét már az első fél órában kitéptem), és nem akartam elhinni, hogy tényleg az volt a gyilkosságok indítéka, ami. De komolyan, még nekem is több okom lett volna megölni őket. A gyilkosságok kivitelezése egyébként teljesen átlagosnak mondható.

Végig az járt a fejemben, hogy ez a forgatókönyv mennyire jó alapanyag lehetett volna egy horror-vígjátékhoz. Ebben nagy szerepe volt Matt Lanternek, akit ezelőtt többnyire paródiafilmekben láttam (pl.: Vampires Suck – Edward Sullen), de a csajok enyhén ribancos viselkedése (még a legszorultabb helyzetekben is) szintén nagyon jó humorforrás lehetett volna. Így viszont csak egy sablonos tini-horror lett, ami véresen komolyan veszi magát.  

A Sorority Row tipikusan olyan film, amit nagyon lehet oltani, én mindenesetre úgy gondolom, hogy tőlem már eleget kapott. Kezdő horrorosokon és kanos tiniken kívül lehetőleg mindenki kerülje el jó messzire. Iparosmunka, de a legigénytelenebb fajtából. 2/10 a végeredmény, de ez is csak a csajok miatt.